Dunaharaszti Katonai Hagyományőrző Egyesület

Az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály

(5. SS-Panzer-Division „Wiking”)

Korábbi elnevezései:

1940. december 1. – SS-Division (mot.) „Germania”

1941. január 1. – SS-Division „Wiking”

1942. november 9. – SS-Panzer-Grenadier-Division „Wiking”

1944. február – 5. SS-Panzer-Division „Wiking”

A hadosztályt 1940. december 1-étől német tisztek és altisztek mellett zömmel északi önkéntesekből állították fel „Germania” gépkocsizó SS-hadosztály néven. A „Germania” SS-ezreden kívül hadrendjébe tartozott a flamand és holland önkéntesekből álló „Westland” ezred és a dán, valamint norvég újoncokból szervezett „Nordland” ezred is. 1941 elején az alakulatot „Wiking” SS-hadosztályra keresztelték át.

A gépkocsizó SS-hadosztály 1941. június 29-től vett részt a keleti fronton zajló harcokban. Július 10-ig Tarnopol körzetében harcolt, majd július 28-ig Zsitomirtól délkeletre. Ezt követően a hadosztály Dnyepropetrovszkig üldözte a hátráló szovjet csapatokat. Augusztus végétől szeptember végéig az itteni hídfőt védte. Szeptember végétől október 10-ig az Azovi-tenger mentén harcolt. Október 12-től ismét gyors ütemben nyomult a visszavonuló szovjetek után Rosztov irányába.

1941. november elejétől 1943. június 2-ig a hadosztálynak volt egy finn önkéntes SS-zászlóalja is.

A „Wiking” SS-hadosztály 1941. október 21-től 1942. július 21-ig a Donyec-medencében, a Miusz folyó mentén vívott súlyos harcokat.

1942. július 26-tól a hadosztály részt vett a németek Kaukázus irányában megindított támadásában is. Csapatai augusztus 18-ig Majkop térségében harcoltak, majd szeptember közepéig a Kaukázus nyugati részén. Novembertől páncélgránátos-hadosztállyá szervezték át.

1943 elején a „Nordland” SS-páncélgránátos-ezred kivált a hadosztály kötelékéből. Később ez az ezred lett a 11. „Nordland” SS-páncélgránátos-hadosztály alapja.

204A „Wiking” SS-páncélgránátos-hadosztály 1943. április elejétől július 12-ig a Don folyó középső szakaszán védelemben volt, majd szeptember 14-ig Harkov körül harcolt. Szeptember közepétől a hónap végéig Kijevtől keletre, ezt követően november 12-ig a Dnyeper mentén vívott harcokat a támadó szovjet csapatokkal. November közepétől 1944. február 17-ig Cserkaszinál bekerítésben harcolt, majd maradványai kitörtek.

1944. február közepétől március 17-ig az alakulatot Lublin térségében páncéloshadosztályként újjászervezték, majd a félig átszervezett csapatait Kovel körül vetették be május 10-ig. A személyi állomány veszteségeinek pótlására a hadosztályt már a Harmadik Birodalom határain kívül élő úgynevezett népi németekkel is feltöltötték.

Ezt követően július 18-ig befejezték a hadosztály feltöltését és Lublin térségében hadseregcsoport-tartalék lett.

Az 5. SS-páncéloshadosztály a IV. SS-páncéloshadtest alárendeltségében augusztus 13-tól október 28-ig Varsó körül három veszteségterhes ütközetben is részt vett, majd ezután Modlintól keletre védekezett, egészen 1944. december 25-ig.586

A IV. SS-páncéloshadtest kötelékében az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztályát Magyarországra vezényelték, hogy a „Konrad” hadművelet keretében felmentse a szovjetek által bekerített magyar fővárost.

A páncéloshadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1945. január 1-i adatok alapján:

–Teljes létszám: 17 656 fő;

Karl Ullrich SS-Standartenführer

–hadosztályparancsnok: Karl Ullrich SS-Standartenführer (LK+TL);

–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Kleine vezérkari őrnagy;

–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, hadosztály-kísérőszázaddal és táboricsendőr-szakasszal;

A fenti képen: Frizt Darges SS-Obersturmbannführer

–5. SS-páncélosezred (Fritz Darges SS-Obersturmbannführer):

Franz Hack, Hans Dorr, Paul Kümmel.

–5/I. SS-páncélososztály (Paul Kümmel SS-Sturmbannführer): 1. és 4. páncélosszázad rohamlövegekkel, 2. és 3. páncélosszázad Panzer IV harckocsikkal, egy ellátó század

;

Hans Flügel SS-Sturmbannführer

–5/II. SS-páncélososztály (Hans Flügel SS-Sturmbannführer – LK): 5-8. század Panther harckocsikkal, egy ellátó század;

–műhelyszázad;

–páncélos-utászszakasz;

Hans Dorr SS-Obersturmbannführer

–9. „Germania” SS-páncélgránátos-ezred (Hans Dorr SS-Obersturmbannführer – LK+TL+K):

–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század589, az 9/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélos-zászlóalj volt;

–13. SS- (önjáró gyalogságilöveg-) század;

–14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) század;

–16. SS- (páncélos-utász-) század;

Franz Hack SS-Obersturmbannführer

–10. „Westland” SS-páncélgránátos-ezred (Franz Hack SS-Obersturmbannführer – LK):

–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század590;

–13. SS- (önjáró gyalogságilöveg-) század;

–14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) század;

–16. SS- (páncélos-utász-) század;

–5. SS-páncélos-tüzérezred (Hans Bünning SS-Obersturmbannführer):

–I-IV. SS-páncélos-tüzérosztály (az 5/II. SS-páncélos-tüzérosztály önjáró tarackokkal felszerelve, a többi gépvontatású löveganyaggal);

–5. SS-páncélos-felderítőosztály (Heinz Wagner SS-Sturmbannführer):

–törzsszázad páncélgépkocsikkal;

–egy páncélgépkocsi-század, két páncélos-felderítőszázad, egy nehézfegyver-század, egy ellátó század;

–5. SS-páncélvadászosztály (Herbert Oeck SS-Sturmbannführer):

–1-2. vadászpáncélos-század (Jagdpanzer IV vadászpáncélosokkal), 3. (vontatott nehézpáncéltörőágyús-) század;

–5. SS-páncélos-utászzászlóalj (Eberhard Heder SS-Hauptsturmführer):

–1-3. század (a 3/1. század lövészpáncélos-század), könnyű hadihídoszlop;

–5. SS-páncélos-híradóosztály (Hubert Hüppe SS-Sturmbannführer):

–1.(távbeszélő), 2. (rádiós) század;

–5. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály (Arthur Winkelmann SS-Hauptsturmführer):

–1. (3,7 cm-es és önjáró 2 cm-es négycsövű) üteg, 2-4. (8,8 cm-es és 3,7 cm-es vegyes) üteg;

–5. SS-páncélos-tábori pótzászlóalj (Helmut Müller SS-Sturmbannführer): öt kiképzőszázad;

–5. SS-páncéloshadoszályt ellátó alakulatok;

–5. SS-páncélos-karbantartó osztály;

–5. SS-gazdasági osztály;

–5. SS-egészségügyi osztály.

1944. november 16-tól a hadosztály alárendeltségében harcolt a 23/I. „Norge” és a 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóalj is. A zászlóaljak eredetileg a 11. „Nordland” SS-páncélgránátos-hadosztály páncélgránátos-ezredeinek részét képezték, s gyalogsági erősítésként kerültek az 5. SS-páncéloshadosztályhoz.

Pz.V. Panther. Ausf. A. 1944/45 telén

Az 5. SS-páncéloshadosztály 1945. január 1-én a számára előírt 114 Panzer IV harckocsiból csupán 10 darab, 79 Panther harckocsiból 22 bevethető páncélossal rendelkezett. A szervezési előíráson kívül a hadosztálynak volt még négy bevethető StuG. IV rohamlövege is. Páncélvadászosztályában 31 helyett csak 12 darab Jagdpanzer IV volt.

Az előírás szerinti 272 lövészpáncélosából, felderítő páncélgépkocsijából és tüzérmegfigyelő járművéből 162 darab volt bevethető. Előírt 1011 terepjáró tehergépkocsi helyett csak 418 üzemképes járművel rendelkezett, de 143 előírt „Maultier” tehergépkocsija592 helyett volt 335(!) ilyen üzemképes gépjárműve. Az előírt 34 darab 7,5 cm-es páncéltörő lövegéből 25, az 59 tüzérségi lövegből 56 darab volt bevethető állapotban.

Az SS-páncélgránátosok fegyverzetéből teljesen hiányzott a rajonként előírt egy-egy távcsöves mesterlövészpuska. Sturmgewehr–44 gépkarabélyból 600 helyett csupán 45 darabbal rendelkeztek, viszont az állománytáblában 207nem szereplő olasz 9 mm-es Beretta géppisztolyból 217 darab volt a csapatoknál. Az előírt 1188 géppuskából csupán 575 volt bevethető.

Külön érdekesség, hogy a hadosztály 56 amerikai gyártmányú géppisztollyal és három géppuskával is rendelkezett. Csapatainak emellett volt még 126 szovjet gyártmányú géppuskája, kilenc darab 82 mm-es és három darab 120 mm-es szovjet aknavetője is. A páncélgránátosok kézi páncéltörő fegyverkészlete 69 Panzerschreckből („páncélrémből”) és 2873 Panzerfaustból („páncélökölből”) állt.

Ezek alapján láthatjuk, hogy a hadosztály közel sem rendelkezett olyan jelentős harcértékkel, mint amekkorával az érvényben lévő szervezési utasítások alapján rendelkeznie kellett volna. Harceszközei között jelentősebb mennyiségű nem német gyártmányú zsákmányanyag is volt.

A „Konrad” fedőnevű támadás kezdetéig a hadosztály szállítmányainak csak mintegy 32 százaléka (9. „Germania” SS-páncélgránátos-ezred, az 5. SS-páncélosezred és az 5. SS-páncélos-tüzérezred, néhány kisebb alakulat) érkezett be.

A hadosztály törzse 1945. január 1-én reggel 09.00 óra tájban érkezett meg a győri pályaudvarra. Napközben folyamatosan érkeztek be a hadosztály csapatai, amelyek azonnal el is indultak Tatától nyugatra kijelölt készenléti állásaik felé.

A hadosztály harcai a „Konrad” hadműveletben

A hadosztály beérkezett erőiből a támadás végrehajtására a 9. SS-páncélgránátos-ezredből (Dorr-harccsoport néven) és az 5. SS-páncélosezredből (Darges-páncéloscsoport néven) két harccsoportot szerveztek.

A 32 harckocsiból és négy rohamlövegből álló páncéloscsoport a Tata–Felsőgalla útvonal mentén készült előretörni, a páncélgránátosoknak pedig először Agostyánt kellett elfoglalni.

Január 2-én reggel 04.00 óráig a hadosztály páncélgránátosai – helyenként súlyos helységharcban – elfoglalták Bajt, Szomódot és Agostyánt. A készenlétben álló SS-páncéloscsoportot Agostyánig vonták előre.

208Napközben a hadosztály visszaverte a szovjetek Agostyán felé indított ellenlökését, majd folytatta előrenyomulását az Agostyán–Tarján út mentén. Az 5. SS-páncélosezredből és a 9/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljból álló déli harccsoport Vértestolnától északra erős szovjet páncéltörő reteszállásba ütközött és támadása elakadt. A szovjet tüzérség egy német harckocsit kilőtt.597 A páncélgránátosok nyugatról próbálták oldalba támadni a szovjeteket. Bajt az 5. SS-páncélos-utászzászlóalj foglalta el.

A 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljból képezett északi támadó csoportosítás erdei harcok után reggel 09.00 óra körül elérte a Tardosbányától délre lévő erdő kijáratát és elfoglalta a települést.

Az 5. SS-páncéloshadosztály ezután azt a parancsot kapta, hogy kihasználva az éjszakát, Tarjánon keresztül Bicskéig folytassa délkeleti irányú támadását.598

Január 3-án, fél órával éjfél után a hadosztály folytatta támadását. Kora reggel elkeseredett helységharc során az SS-páncélgránátosok elfoglalták Vértestolnát. A helységtől délkeletre lévő erdő szélén a szovjetek elszántan védekeztek, de a németek déli és északi irányból megkerülve visszavonulásra kényszerítették őket és folytatták a támadást Tarján felé. A hadosztály egy másik harccsoportja Héreget vette birtokba, majd dél felé tört előre.

Tarján ellen összpontosított támadás indult, s heves harcok után a település 15.00 óra körül német kézre került. Miután a hadosztály folytatta támadást, 16 óra 30 perc körül Tarjántól öt kilométerre délkeletre harcolt.599

Január 4-én hajnali 01.00 órától az 5. SS-páncéloshadosztály erői heves harcba álltak Mánytól öt kilométerre északnyugatra. A bevezetett felderítés megállapította, hogy Bicskétől hat kilométerre északnyugatra erős szovjet állások húzódnak. A 3. SS- és 5. SS-páncéloshadosztályok felderítőosztagai a Mány–Bajna vonaltól öt kilométerre északnyugatra szovjet páncélosokat fedeztek fel.600

Napközben a megerősített 5. SS-páncélos-felderítőosztály Bicskétől öt kilométerre nyugatra szovjet páncélelhárító körletbe ütközött. A 9. SS-páncélgránátos-ezred 209Mánytól négy és fél kilométerre északnyugatra harcolt, ahol két újabb szovjet páncéltörő reteszállást azonosítottak.601

Január 5-én reggel a hadosztály erői elfoglalták Csabdi északi környékét, majd rövid lőszer- és üzemanyag-feltöltés után folytatták támadásukat. Az SS-páncélosok Csabditól körülbelül három kilométerre északkeletre nyomultak előre.

Az 5. SS-páncélos-felderítőosztályt Csabditól három kilométerre nyugatra erős szovjet harckocsi-kötelék támadta meg, ezért a beérkező 10. SS-páncélgránátos-ezred egy harccsoportját elindították, hogy segítsen a felderítőknek.602 A bekerített SS-felderítőket napközben végül a 6. páncéloshadosztály támadása szabadította ki.

Az 5. SS-páncélosezred és a 9. SS-páncélgránátos-ezred részei Mánytól öt kilométerre északnyugatra támadást indítottak délkeleti irányban. A támadó páncélosok és páncélgránátosok reggel 07 óra 10 perc körül Bicskétől három kilométerre északkeletre elérték a Bicske–Mány útvonalat, majd miután lezárták a műutat, déli irányban nyomultak tovább.

Miután az élen haladó 5/5. SS-páncélosszázad élszakasza elhagyta a Mány és Bicske között állt Hegyikastély területét, Bicske felől meglepetésszerű páncéltörő tüzet kaptak. A szakasz két Panther harckocsiját kilőtték.

A 9. SS-páncélgránátos-ezred zöme a támadó csoportosítás szárnyait fedezte a Csabdi és Mány körzetében harcoló szovjet csapatokkal szemben. A kora reggeli órákban a 10/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj egy Gyermely felől indult szovjet támadás vert vissza.

Január 6-án reggel az 5. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportját Bicskétől két és fél kilométerre keletre a szovjetek bekerítették. A németek Hegyikastély területén körvédelmre rendezkedtek be.

A 9. SS-páncélgránátos-ezred Csabdit támadta nyugati, északnyugati és északi irányból, de a szilárd szovjet védelemmel szemben alig jutottak 210előre. A hadosztály más részei elfoglalták a Mánytól nyugatra lévő erdőt és annak keleti szélét védték a szovjetek ellenlökéseivel szemben.

A hadosztály aznap nyolc bevethető Panther és nyolc Panzer IV harckocsival, egy StuG. IV rohamlöveggel és négy Jagdpanzer IV vadászpáncélossal rendelkezett. A páncélgránátosok öt erős és két közepesen erős zászlóalja mintegy 2600 főnyi harcoslétszámot jelentett. A hadosztály alárendeltségében harcoló 23/I. „Norge” és 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóaljaknak további 300, illetve 400, összesen 700 harcképes katonája volt. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred hat könnyű és négy nehéz ütegből állt. A 45 százalékos mozgékonyságú hadosztály támadásra korlátlanul alkalmas volt.

Január 7-én reggel az SS-páncélgránátosok elkeseredett helységharcban elfoglalták Csabdit s két szovjet harckocsit páncélököllel kilőttek. A bekerített SS-páncéloscsoportot sikerült ellátni lőszerrel és üzemanyaggal.

Napközben a hadosztály csapatai Bicske és Mány irányából ismétlődő szovjet támadásokat vertek vissza.609 Saját előrenyomulásuk ezzel kifulladt. A hadosztály utolsó szálítmánya csupán aznap érkezett be Modlin felől.

Az elmúlt hét csatanap során az 5. SS-páncéloshadosztály 166 halottat (ebből 10 tiszt), 791 sebesültet (ebből 22 tiszt) és 113 eltűntet, összesen 1070 főt veszített. Az 5/II. SS-páncélososztály hat Panther harckocsija semmisült meg a harcokban.

Január 8-án éjjel fél egykor a páncéloscsoport ismét támadást indított Bicske és a településtől délre, illetve délkeletre húzódó magaslatok elfoglalása céljából, de az utak rossz állapota és a kedvezőtlen időjárás ebben erősen hátráltatta. A németek mégis elérték a Bicske északi szélén lévő temetőt.

A támadás azonban a továbbiakban már nem járt eredménnyel, mivel az SS-csapatoknak napközben ismét páncélosokkal támogatott szovjet támadásokat kellett visszaverniük Mány irányából.

Január 9-én a hadosztály arcvonalán folytatódtak a szovjet támadások Bicske és Mány körzetében.

Az 5. SS-páncéloshadosztály újabb harccsoportot alakított a 10. SS-páncélgránátos-ezredből, az 5. SS-páncélos-utászzászlóaljból, az 5/1. SS-páncélos-felderítőszázadból, az 5. SS-páncélvadászosztályból, az 5/II. (önjáró) SS-páncélos-tüzérosztályból, két sorozatvető-ütegből, valamint egészségügyi és ellátó alakulatokból. Ezek az SS-kötelékek Ullrich SS-Standartenführer parancsnoksága alatt, Gyarmatpuszta térségében gyülekeztek, hogy a Balck-seregcsoport terveinek megfelelően áthelyezzék a IV. SS-páncéloshadtest támadásának súlypontját a hadtest balszárnyára és a 711. gyaloghadosztály állásain keresztül délkelet felé, Szentendre és Pomáz irányába újabb támadásra készüljenek fel.

Január 10-én a Bicske és Mány körzetében a harcok hevessége alább hagyott és egyre inkább helyi jelleget öltött.

Északon a 711. gyaloghadosztály támadása csak nagyon lassan nyert tért, amint az Esztergom–Budapest irányban heves erdei harcok sorát vívta. A támadási ütem fokozására bevetett megerősített „Westland” ezredcsoport mozgását a kedvezőtlen időjárás és az utak eljegesedése egyelőre akadályozta.

Január 11-én a „Westland” ezredcsoport a magyar 1. SS-rohamvadász-ezred részeivel közösen támadva a szovjet 10. gárda-lövészhadtest 99. lövészhadosztályának 197., 206. és 1. lövészezredeivel harcérintkezésben betört Pilisszentkeresztre. A falu templomának tornyában a szovjetek két géppuskafészket alakítottak ki. Január 12-én reggelre a német-magyar SS-csapatok elfoglalták a helységet és a szovjet csapatokat további 500 méternyire vetették vissza déli irányban.

Azonban Hitler ekkor már nem bízott a támadás sikerében és még 11-én úgy döntött, hogy a támadást ebben a térségben leállítják, és a IV. SS-páncéloshadtestet páncéloshadosztályait Székesfehérvártól délnyugatra gyülekeztetik egy újabb támadás céljából.

A támadásban résztvevő SS-katonák – 21 kilométerre a fővárostól – már közel látták Budapest sikeres felmentését, s a támadás leállítását ezért nem is értették. Valójában a németek ereje csak a védőkhöz vezető folyosó létrehozásához 212lett volna elegendő, de annak megtartására már nem futotta volna. A Budapesttől 15 kilométerre északra csoportosuló szovjet 5. gárda-lovashadtest 11. gárda- és 12. gárda-lovashadosztálya ezeket az erőket is könnyen bekeríthette volna, hiszen a hegyvidéki terepen kanyargó keskeny utak nem éppen a támadókat segítették.

Gille SS-Obergruppenführer, a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka mindent megpróbált a támadás folytatása érdekében, de végül engednie kellett és az SS-páncéloshadosztályok átcsoportosítása megkezdődött.

A hadosztály rejtett átcsoportosítása a IV. SS-páncéloshadtest más egységeivel összhangban a következő ütemezésben történt:

–Január 12-éről 13-ára virradó éjjel: a IV. SS-páncéloshadtest csapatait leváltó 3. lovasdandár első egységeinek beérkezése Tata délnyugati körzetébe (egyelőre nehézfegyverzet nélkül), a megerősített 9. SS-páncélgránátos-ezred menete Bajna–Tokod körzetéből a Duna déli partja mentén Nagyigmánd nyugati körzetébe, a megerősített 10. SS-páncélgránátos-ezred kivonása Esztergom délnyugati részére;

–Január 13-áról 14-ére virradó éjjel: az 5. SS-páncéloshadosztály többi alakulatának felváltása a 3. lovasdandár egységei által, a megerősített 9. SS-páncélgránátos-ezred beérkezése Veszprém északi részére, a megerősített 10. SS-páncélgránátos-ezred menete Nagyigmánd nyugati körzetébe;

–Január 14-éről 15-ére virradó éjjel: a 10. SS-páncélgránátos-ezred beérkezése Zirc térségébe, az 5. SS-páncéloshadosztály leváltott részeinek menete Nagyigmád körzetébe;

–Január 15-éről 16-ára virradó éjjel: az 5. SS-páncéloshadosztály utolsó egységeinek beérkezése Veszprém és Zirc térségébe,

–Január 16-áról 17-ére virradó éjjel: a még menetelő utolsó alakulatok megérkezése Zirc körzetébe.

Január 15-én az 5. SS-páncéloshadosztály 10 (ebből bevethető három) Panzer IV harckocsival 18 (öt) Pantherrel, öt javítás alatt lévő StuG. IV rohamlöveggel, 13 (kettő) Jagdpanzer IV vadászpáncélossal, 181 (139) lövészpáncélossal és nyolc (hat) felderítő páncélgépkocsival rendelkezett.

213Január 17-én estig a hadosztály csaknem minden alakulata beérkezett a „Konrad 3” fedőnevű hadművelethez kijelölt gyülekezési körletébe.

Az 5. SS-páncéloshadosztály harccsoportjai a 3. SS-páncéloshadosztály jobbszárnyán készültek a támadásra. A hadosztály balszárnyán a megerősített 9. SS-páncélgránátos-ezred állt, amelynek parancsnoka Hans Dorr SS-Obersturmbannführer volt.

Az ezred mögött, Veszprémtől keletre foglalt állást Fritz Darges SS-Obersturmbannführer 5. SS-páncélosezredének két osztálya hét bevethető Panzer IV és 12 Panther harckocsival.620 A Panthereket az 5/II. SS-páncélososztály 5. (Lichte SS-Obersturmführer) és 6. (Grossrock SS-Untersturmführer) páncélosszázada között osztották el. Az 5. SS-páncélvadászosztály hét harcképes Jagdpanzer IV vadászpáncélossal rendelkezett.

A hadosztály jobbszárnyát Franz Hack SS-Obersturmbannführer 10. SS- páncélgránátos-ezrede fedezte.

Az álcázás érdekében az SS-parancsnokok román(!) egyenruhában szemrevételezték az állásokat, s akkor is ilyen egyenruhát viseltek, amikor az első vonalban lévő német csapatokkal vették fel a kapcsolatot.

A hadosztály tüzérsége 56 lövegből állt, ebből 16 önjáró tarack volt. A páncélgránátosok nehézfegyverei között volt további 75 aknavető és 26 gyalogsági löveg is. A bevethető 7,5 cm-es páncéltörő ágyúk száma 19 volt.

Az újabb támadás céljából ugyancsak a hadosztály alárendeltségébe utalták a német szárazföldi haderő 303. rohamtüzérdandárát is, amelynek parancsnoka Günther Kokott őrnagy volt. A rohamtüzérdandár 33 StuG. III rohamlöveget és 12 StuH. 42 rohamtarackot számlált.

A hadosztály tevékenysége a „Konrad 3” hadműveletben

Január 18-án az 5. SS-páncéloshadosztály Csajág körzetéből indította meg délkeleti irányú támadását. A 9. SS-páncélgránátos-ezred csapatai a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóaljjal közösen betörtek ugyan a szovjetek vonalaiba, de Balatonfőkajáron és a településtől északkeletre fekvő magaslatokon 214a szovjet 1. gárda-megerődített körlet szívósan védekező gyalogságába ütköztek. Mivel a kora délutáni órákig a szovjetek állásait áttörni nem tudták, Ullrich SS-Standartenführer parancsot adott a hadosztály addig tartalékban tartott páncélozott harccsoportjának bevetésére is.

Dorr SS-Obersturmbannführer páncélosainak segítségével az SS-páncélgránátosok nehéz harcok árán, a délutáni órákban végül elfoglalták Balatonfőkajárt és a környező magaslatokat. A páncéloscsoport, a 9. SS-páncélgránátos-ezred és az 5. SS-páncélos-utászzászlóalj elemei ezután dél felé fordultak és Lepsény mellett keleti irányban, Kisláng felé törtek előre. Mivel nem ütköztek jelentősebb ellenállásba, az SS-csapatok Káloztól északra elérték a Sárvíz-csatornát és a túloldalon kisebb hídfőt létesítettek.

Január 19-én a hadosztály először északnyugati irányból több páncélosokkal támogatott szovjet ellenlökést vert vissza. Ezek során a 10 támadó szovjet harckocsiból négyet kilőttek. A hadosztály páncélozott harccsoportja Sárkeresztúr nyugati körzetéből a megerősített csatornahídon át hajnali 05 óra 30 perckor keleti irányba folytatta támadását. Az ék jobbszárnyán az 5/6., a balszárnyán az 5/5. páncélosszázad haladt. Középen, kissé lemaradva a harckocsikat az SS-páncélgránátosok lövészpáncélosai követték. Miután a páncélozott harccsoport Sárosdtól négy kilométerre délre átlépte a vasútvonalat, délután 16.00 óra körül elérte a településtől öt kilométerre keletre lévő térséget.

A 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj először elfoglalta a tegnap még kikerült Kislángot, majd követte a támadó éket. A szintén felzárkózó 10. SS-páncélgránátos-ezred a szovjetek által erősen védett Aba elfoglalásáért szállt harcba. Ezzel egyúttal a páncélozott harccsoport hátát is biztosította.

Az 5. SS-páncéloshadosztály a IV. SS-páncéloshadtest parancsnokának küldött jelentésében közölte, hogy felderítése szerint arcvonalán a szovjet védelem súlypontja Sárkeresztúr térségében van. A január 19-i harcok során hét szovjet páncélost lőttek ki, de már négy saját Panther harckocsijuk is javíthatatlan sérüléseket szenvedett. Az SS-csapatok számtalan tehergépkocsit és páncéltörő ágyút is megsemmisítettek, továbbá jelentős mennyiségű szovjet fegyver és gépjármű került a kezükre.

Az 5. SS-páncélos-felderítőosztály ezen kívül megsemmisített két T–34 harckocsit, öt tehergépkocsit és egy fogatolt járműoszlopot. A zsákmány 16 tehergépkocsi, 35 golyószóró, 35 páncéltörő puska, nyolc nehézgéppuska és három tábori konyha volt. A harcok során az SS-felderítők egy szovjet lövészzászlóaljat is szétvertek. Terveik szerint a sűrű hóesés után folytatták a felderítést.

A jelentésben közölték a hadosztály páncélosainak állapotát is. Ezek szerint a 10 Panzer IV közül csak három harckocsi, a 18 Panther közül csak öt páncélos maradt bevethető állapotban. Öt StuG. IV rohamlövegen a karbantartók dolgoztak.

Január 20-án az 5. SS-páncéloshadosztály számára a nap nem kezdődött valami bíztatóan. Sárosdtól két kilométerre keletre páncélos éke állandó szovjet ellenlökéseket volt kénytelen visszaverni, de ennél jóval kellemetlenebb volt, amikor a 10/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj az éjszaka folyamán erős szovjet nyomás ellenében Abát nem tudta megtartani és visszavonult a Sárvíz-csatornáig, ahol új állásokat vett fel. A szovjetek megszállták Abát, s ezzel az SS-páncéloshadosztály erői Sárkeresztúr és Sárosd között védelembe kényszerültek.

Dorr SS-Obersturmbannführer erről egyelőre nem tudott, így Sárosdnál álló páncéloscsoportját korán reggel megindította Perkáta irányában. A délelőtt folyamán erői Perkátától négy kilométerre északnyugatra átvágták a Seregélyes felé vezető utat, majd 15.00 óra tájban gyenge szovjet védelem ellenében elfoglalták magát Perkátát is. Ezután a németek felderítőket küldtek ki, hogy megállapítsák, Seregélyesen keresztül kaphatnak-e utánpótlást, ugyanis a helységet 3. SS-páncéloshadosztály erői 15 óra 40 perc körül ugyancsak elfoglalták.

A 9. SS-páncélgránátos-ezred egységei Sárosd déli és délnyugati részén harckocsikkal támogatott, legfeljebb ezrednyi erejű szovjet támadásokat voltak kénytelenek kivédeni, amelyek déli és délkeleti irányban indultak. A támadások során a szovjetek jelentős veszteségeket szenvedtek.

A hadosztály Soponya és Sárkeresztúr körzetében lévő 10. SS-páncélgránátos-ezredének támadása viszont Aba visszafoglalására nem vezetett eredményre. Dél körül a támadást Sárkeresztúrtól kelet felé kerülve az ezred erőivel megismételték, de a támadás beleütközött a szovjetek egyik 216északkelet felől érkező, páncélosokkal támogatott ellenlökésba. A németeknek először ezt kellett kivédeni, s csak után folytathatták a támadást, ami most sem sikerült, s így a németeknek vissza kellett térniük megindulási állásaikba.

A késő délutáni órákban Sárosd és Aba között a szovjetek harckocsi-támogatással délkeleti irányban áttörték az SS-csapatok vékony biztosító vonalait, hogy a bekerített erőik utánpótlása szempontjából fontos útvonalat újra megnyissák. Ez alatt a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj Seregélyes felé tört előre.

Este az SS-csapatok hátát Nagylángtól keletre a magyar 54/I. gyalogzászlóalj fedezte. Sárkeresztúr északi szélén a 10. SS-páncélgránátos-ezred részei foglaltak állást. Innen Sárosd déli és délkeleti körzetéig a 9. SS-páncélgránátos ezred és az 5. SS-páncélos-utászzászlóalj részei építettek ki biztosító állásokat. A Perkátáig terjedő térséget mozgékony felderítő osztagokkal ellenőrizték. Dorr SS-Obersturmbannführer páncélozott harccsoportja éjszakára Perkátától két kilométerre északnyugatra, az úton foglalt sündisznóállást.

Január 21-én a hadosztály arcvonalszakaszán a két SS-páncélgránátos-ezred azzal volt elfoglalva, hogy valamiképpen gátat szabjon a szovjetek déli irányú támadásainak. A 9. SS-páncélgránátos-ezred Sárosd déli és délkeleti részén épített ki állásokat, ahol aztán jó néhány déli és délkeleti irányú szovjet támadást volt kénytelen kivédeni. Ezekben a harcokban a szovjet csapatok ismét jelentősebb veszteségeket szenvedtek.

A 10. SS-páncélgránátos-ezred Sárkeresztúrtól északra kiépített állásaiban próbálta meg feltartóztatni az Abán és attól keletre harcoló szovjeteket. A két SS-ezredet egyelőre elvágták egymástól, noha azok az egyesülésre folyamatosan tettek kísérleteket. A kora délutáni órákban próbálkozásaikat siker koronázta, amikor elfoglalták Abát és Sárosdot.

Amikor jelentősebb szovjet erők jutottak át déli irányban és birtokba vették Hercegfalvát, valamint Sárbogárdot, a Dorr-féle páncélozott harccsoport Perkátától északnyugatra álló kötelékeit az 5. SS-páncéloshadosztály főerőitől gyakorlatilag elvágták.

A páncélozott harccsoport január 20-án este nem vette birtokba Sárosdot, noha erre lett volna lehetősége. Az éjszakára sündisznóállásba 217vonult harccsoportot nyugatról és délről az 5/6. SS-páncélosszázad, északról és keletről Kerckhoff 5. páncélosszázada biztosította. A 9/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai a páncélosok közé álltak. A hírek szerint Ullrich SS-Standartenführer útban volt ide.

A 9. SS-páncélgránátos-ezred harcálláspontját az éjszaka folyamán tüzérségi találat érte. Néhány tiszt azonnal meghalt, az ezred s egyben a páncéloscsoport parancsnoka, Dorr SS-Obersturmbannführer pedig súlyosan megsebesült. Neki ez volt a tizenhatodik, de egyben utolsó sebesülése, mert áprilisban egy ausztriai hadikórházban végül belehalt sérülésének következményeibe. Az ezred vezetését Helmut Müller SS-Sturmbannführer vette át.

Az 5. SS-páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja ennek ellenére 21-én erős tüzérségi támogatással megindította támadását Pusztaszabolcs ellen. Egyik páncélelhárító körletet a másik után kellett áttörniük. A német páncélosok összesen 14 ilyen állás leküzdését jelentették.

Miután ezzel végeztek, a lövészpáncélosok is felzárkóztak és a harckocsikkal együtt vonalban támadtak tovább. Délután erősebb szovjet ellentámadások érték őket, amelyeket harckocsik is támogattak. Tizenkét T–34 kilövését jelentették, és nagy mennyiségű tehergépkocsi, illetve fogatolt jármű megsemmisítéséről számoltak be. A heves harcok után, 19.00 óra körül a émetek elérték az aznapra kitűzött céljukat, Pusztaszabolcsot. A tervek szerint innen később északi irányban, a Duna mentén folytatták volna a támadást. A páncélozott harccsoportnak ekkor már feltétlenül üzemanyag- és lőszerutánpótlásra volt szüksége.

A hadosztály 1. (hadműveleti) vezérkari tisztjének beosztását Kleine utódaként már SS-tiszt, Willi Klose SS-Sturmbannführer töltötte be.

Az 5. SS-páncéloshadosztály aznap öt bevethető Panther és három Panzer IV harckocsival, valamint négy Jagdpanzer IV vadászpáncélossal rendelkezett. Gyalogsága egy erős, két közepesen erős és négy gyenge zászlóaljból állt, mintegy 1400 főnyi harcképes katonával. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred hat könnyű és négy nehéz üteggel támogathatta a csapatokat. A támadásra csak korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 45 százalék volt.628

218Január 22-én a hadosztály sárosdi harcálláspontján megelégedéssel vették tudomásul, hogy az éjszaka folyamán a Pusztaszabolcs térségéből felzárkózó 10/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj az Adonynál lévő Duna-szigetet megtisztította és a túlsó partról érkező szovjet tüzet is leküzdötte.

A hadosztály páncéloscsoportja a reggeli jelentések szerint Adonytól három kilométerre északra elfoglalt állásaiból éjszakai előrenyomulása során elérte a Váli-vizet.

A 10/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj kora délután, 13.00 óra körül Adonyból északi irányban támadást indított, de négy kilométer után kiterjedt aknamezőbe ütközött, amelynek felszedéséhez az utászok nyomban hozzá is láttak. Az ezred másik két zászlóaljának katonái délnyugati irányban előretörve elfoglalták Iváncsát.

A 9. SS-páncélgránátos-ezred zöme nyugatról ostromolta Iváncsa vasútállomását, amit a szovjetek páncéltörő ágyúkkal és páncélosokkal is megerősítettek. Miután a németek elfoglalták a vasút környékét, tovább indultak északkelet felé. Támadó éleik este Iváncsától egy kilométerre északkeletre állásokat létesítettek éjszakára.

A páncéloscsoport napközben a heves szovjet ellenállás következtében csak nagyon lassan haladt előre. Az 5/5. SS-páncélosszázad harckocsijai egy páncélelhárító körletet áttörtek, majd az egyre romló időjárási viszonyok miatt megálltak és biztosító állásba vonultak.

Az 5. SS-páncélos-felderítőosztály egyik százada ezalatt Aggszentpétertől északkeletre átkelt a Váli-vízen és az erős ellenállás dacára az északkeleti parton egy kisebb hídfőt alakított ki.

Január 23-án az 5. SS-páncéloshadosztály, akárcsak a IV. SS-páncéloshadtest többi hadosztálya, aznap gyakorlatilag egy helyben topogott, s csak alig néhány kilométerrel jutott közelebb a bekerített Budapesthez.

Az Adonytól északi irányban támadó 10/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj Szinateleptől északra elérte a Dunába ömlő Váli-vizet. Az átkelés akadályokba ütközött, mert a szovjetek az északi parton keményen ellenálltak.

A hadosztály más részei négy páncélossal és páncélgránátos-rohamosztagokkal ugyancsak elérték a víziakadályt, majd Aggszentpétertől délkeletre egy épségben talált hídon átkeltek és a vasút mentén, Szinateleptől három kilométerre keletre kisebb hídfőt foglaltak.

219A szovjetek azonban északról déli és délkeleti irányban ellenlökéseket indítottak, amelyeket számos páncélosuk támogatott. Ezek az erők visszaszorították a 9. SS-páncélgránátos-ezred részeit, elfoglalták Aggszentpétert, Göböljárást és egészen Iváncsa vasútállomásáig törtek előre. A 9. SS-páncélgránátos-ezred csapatai délkeletről, a 10. SS-páncélgránátos-ezred részei pedig keletről indítottak támadást a szovjetek elreteszelésére.630

Január 24-én a IV. SS-páncéloshadtest jobbszárnyán harcoló 5. SS-páncéloshadosztály erői, miután 23-án éjfél körül kivetették a szovjeteket Szinatelepről, majd újabb csapatösszevonást követően támadást indítottak északi irányban.

A németek Szinateleptől három kilométerre északra elhúzódó harcokba bonyolódtak a szovjetek páncélelhárító körleteivel, de a teleptől négy kilométerre északnyugatra lévő házcsoportot az elszánt szovjet védelem ellenére elfoglalták.

A hadosztály páncélozott harccsoportja és a 9. SS-páncélgránátos-ezred erői az Adony–Ercsi útvonal mentén előretörve 10.00 óráig átkeltek a Váli-víz alsó folyásán, de támadásuk a megerősödött szovjet védelem és a Duna keleti partjáról lőtt oldalazó tűz következtében a torkolattól négy kilométerre északra ismét elakadt. A páncéloscsoportot és a 9. SS-páncélgránátos-ezredet a magyar 54/I. gyalogzászlóaljjal váltották le, majd a német kötelékeket nyugat felé átcsoportosították.

A hadosztály balszárnyán harcoló 10. SS-páncélgránátos-ezred (I. zászlóalja nélkül) heves harcok közepette a Pusztaszabolcs–Nagytétény vasútvonaltól északra birtokba vett két hidat a Váli-vízen, majd 18.00 óráig a szovjetek elkeseredett védekezése és ellenlökései ellenére két kilométer széles és egy kilométer mély hídfőt létesített az északkeleti parton. A 9. SS-páncélgránátos-ezred egy részét is ide csoportosították át.

Január 25-én a hadosztály reggel 05 óra 30 perckor indított támadást, hogy az Aggszentpétertől keletre elfoglalt hídfőt kiszélesítse. Később azonban a szovjetek egymás után indították század és zászlóalj erejű ellenlökéseiket, 220amelyek a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj támadását megakasztották. Az SS-páncélgránátosok kénytelenek voltak védelembe átmenni. A hídfőt egész nap igen erős szovjet tüzérségi és aknavetőtűz érte.

A hadosztály páncéloscsoportja aznap csupán biztosítási feladatokat hajtott végre. Késő délután, alig valamivel sötétedés előtt szovjet gyalogság és harckocsik támadtak rájuk. Az 5/5. és 5/6. SS-páncélosszázad páncélosai hét szovjet páncélos (főleg T–34 harckocsik) kilövését jelentették, saját veszteség nélkül. A hadosztály ellátó alakulatainak legénységéből riadózászlóaljat állítottak össze, és Adonyban vetették be.

Január 26-án az 5. SS-páncéloshadosztály alakulatai és gyenge bevethető páncélosereje a IV. SS-páncéloshadtest által január 25-én este északnyugat felé indított támadásban nem vettek részt, mivel a Váli-víz mentén a Dunától Baracskáig biztosítási feladatokat kaptak.

A IV. SS-páncéloshadtest jobbszárnyát fedező SS-csapatokat 25-én 17.00 óra körül az Adonytól keletre lévő Duna-szigetről kisebb támadás érte, amelynek során szakasznyi szovjet erő behatolt Adonyba. A gyenge támadó köteléket egy német ellenlökés kiverte a helységből. A Dunától közvetlenül nyugatra a szovjetek élénk felderítő tevékenységbe fogtak.

Napközben a hadosztály csapatai Baracskától délre zászlóalj erejű szovjet támadást vertek vissza. A hadosztály jobbszárnyán, a Váli-víz északkeleti partján tartott hídfőt a jelentések szerint fel kellett adni.

Január 27-én éjfél után nem sokkal az 5. SS-páncéloshadosztály vonalán Baracskánál harckocsikkal támogatott szovjet ellenlökés indult, amit sikerült visszaverni. A németek a helységben és attól nyugatra összesen négy szovjet páncélos kilövéséről tettek jelentést.

A IV. SS-páncéloshadtest keleti szárnyát fedező 5. SS-páncéloshadosztályt délután több erős szovjet támadás is érte. A hadosztály, amelynek harcálláspontja ekkor Felsőcikolamajorban volt, a korábbi jelentésekkel ellentétben a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljjal az Aggszentpétertől északkeletre foglalt német hídfőt még tartotta.

Innen délkeletre azonban a szovjetek támadása visszavetette az ott védő 54/I. honvéd gyalogzászlóaljat. A magyarokat üldöző szovjet lövészerők 221átkeltek a Váli-vízen és egy kilométert nyomultak előre délnyugati irányban. A 10. SS-páncélgránátos-ezred egyik zászlóalja ellenlökést indított, de a harcok még este is folytak.635

Aznap a hadosztály bevethető páncélosállománya kilenc Panther és három Panzer IV harckocsi, két StuG. IV rohamlöveg és hat Jagdpanzer IV vadászpáncélos volt. A páncélgránátos gyalogság harcoslétszáma egy közepesen erős, két átlagos, egy gyenge és három leharcolt zászlóaljban körülbelül 950 főre rúgott. A tüzérség hat könnyű és négy nehéz ütegből állt. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály 42 százalékos mozgékonysággal rendelkezett.

A hadosztály harcai a 3. Ukrán Front ellencsapása idején

Január 28-án délelőtt a szovjetek négy harckocsival elérték és lezárták a Dunapentele–Perkáta és Perkáta–Adony útvonalakat. Délután hat harckocsi támogatásával keletről támadást indítottak Perkáta elfoglalására, de az itt védekező 23. páncélos-felderítőosztály a betört szovjet csoportokat visszaverte.

Az előretört szovjet ékek már az 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnyát és Ullrich SS-Standartenführer Felsőcikolamajorban lévő harcálláspontját fenyegették. A veszély elhárítása érdekében 11.00 óra körül a hadosztály egy kisebb páncélozott harccsoportja Felsőcikolamajortól délnyugati irányban támadást indított és Alsócikolamajornál, a 143-as magaslat környékén öt szovjet harckocsiba ütközött, amelyekkel felvette a harcot.

A IV. SS-páncéloshadtest a kapott parancs szerint a Duna és a Velencei-tó között védelembe ment át. Az éjszaka folyamán visszavett arcvonal Adonytól a Duna nyugati partján a Váli-torkolatig, onnan a Váli-víz délnyugati partja mentén Baracska déli részén és Pettenden át Kápolnásnyékig húzódott. Adonyba csupán az 5. SS-páncéloshadosztály ellátó alakulataiból felállított riadózászlóalj védett. Innen északra a 10. SS-páncélgránátos-ezred volt védelemben. Az Aggszentpéternél létesített hídfőt a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj még mindig tartotta.

222Aggszentpéter és Baracska déli része között a 9. SS-páncélgránátos-ezred zöme és a 3. SS-páncéloshadosztály 5/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljának részei helyezkedtek el. A Baracska–Pettend műutat az 5. SS-páncélos-felderítőosztály fedezte.

Reggel a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj ellenlökése Aggszentpétertől keletre, Kishalom és a német hídfő között visszafoglalta a korábbi német állásokat és ezzel helyreállította az arcvonalat. A szovjet csapatok harckocsik támogatásával betörtek Baracska déli részébe is, de a 9. SS-páncélgránátos-ezred másik két zászlóaljának katonái felszámolták a betörést és kilőttek négy M4A2 Sherman harckocsit.

Napközben a szovjetek a Váli-víz mentén a Dunától Kishalomig számos századerejű támadást indítottak, hogy lekössék a németek erejét. A Nagytétény–Pusztaszabolcs vasútvonal mentén zászlóaljnyi erővel be is törtek, de egy német ellenlökés visszavetette őket.

Baracskánál már nem volt ilyen könnyű megállítani őket. A hadosztály erejű szovjet csoportosítás számos zászlóalj-, illetve ezred erejű támadást indított, amelyeket alkalmanként mintegy 10 páncélos is támogatott. A szovjetek kíméletlen harcban elfoglalták Baracska déli részét, ezzel a település a temető kivételével már a kezükben volt. A temetőt az SS-páncélgránátosok még tartották.

A támadás délnyugat felé tovább folytatódott. Többször megismételt ezrednyi erővel végrehajtott támadás után a 10 harckocsival előretörő szovjetek Pettendet is elfoglalták.

Január 29-én a Nagytétény–Pusztaszabolcs vasútvonal mentén a szovjeteknek sikerült betörni az 5. SS-páncéloshadosztály védelmébe. A németek azonnal ellenlökést indítottak.

Baracskától keletre a hadosztály védelmét 25 harckocsi és jelentősebb lövészcsapatok rohamozták meg észak felöl. A támadás során a szovjetek elfoglalták Kishalmot és Aggszentpétert. A helységtől északkeletre tartott hídfőt a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj kénytelen volt kiüríteni.

A szovjetek tovább folytatták az előrenyomulást és 20 páncélossal elérték a Szinatelep vasútállomástól három kilométerre északra lévő magaslatot.

Pettend felől 20 másik harckocsival betörtek a 3. SS- és 5. SS-páncéloshadosztály itt harcoló erőinek hátába és déli irányban előretörve két kilométert haladtak. A betörés körül heves harcok alakultak ki.

223Január 30-án a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalát Velence és a Pusztaszabolcs–Nagytétény vasútvonal között igen erős szovjet támadások érték, amelyeket mintegy 60 páncélos támogatott. A támadások súlypontja Aggszentpéternél volt, ahol az előző nap a szovjetek hídfőt foglaltak a Váli- víz délnyugati partján. A szovjetek áttörték az 5. SS-páncéloshadosztály hézagos védővonalát, majd betörésüket egy három kilométer mély és hat kilométer széles hídfővé szélesítették ki.

A páncélosok támogatásával előretörő szovjetek az 5. SS- és 10. SS-páncélgránátos-ezredek részeit Kishalomtól nyugatra bekerítették. A IV. SS-páncéloshadtest ekkor úgy határozott, hogy az 5. SS-páncéloshadosztály minden rendelkezésre álló erejével (vagyis az 5. SS-páncélos-felderítőosztállyal, 5. SS-páncélos-utászzászlóaljjal és az 5. SS-páncélosezred harccsoportjával) Alsó-Besnyő körzetéből észak felé támadást indít. Ehhez Kápolnásnyék irányából a 3. SS-páncéloshadosztály 6. SS-páncélgránátos-ezrede csatlakozott, amely keleti irányban előretörve próbálta megállítani a szovjeteket.

Dél körül az 5. SS-páncélosezred 14 páncélossal rendelkező harccsoportja harcérintkezésbe került a támadó szovjet páncélosokkal és estig 17 darabot lőtt ki közülük.

A két SS-páncéloshadosztály támadása végül eredményre vezetett és heves harcok közepette sikerült megállítaniuk a szovjet támadást. A két hadosztály bekerített erői időközben kitörtek a szovjet gyűrűből és csatlakoztak saját alakulataikhoz.

Január 31-én kora reggel a németek egy ellenlökése a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán Aggszentpétertől nyugatra elakadt. A hadtest arcvonalán Szinateleptől egészen Velencéig összesen négy szovjet csapatösszevonást azonosítottak.

Az 5. SS-páncéloshadosztály vonalai ellen nem sokkal ezután a szovjetek támadásba lendültek. A hadosztály alárendeltségében volt a 303. rohamtüzérdandár is, állományában 12 bevethető StuG. III rohamlöveggel.

A Pusztaszabolcs–Nagytétény vasútvonal mentén ezrednyi erejű lövészkötelékkel és kilenc harckocsival előretörő szovjetek a 10/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljat Iváncsa vasútállomásáig vetették vissza és az innen két kilométerre északnyugatra lévő tanyát is birtokba vették. 224A támadás során a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljnak is fel kellett adnia állásait Szinatelepnél és visszahúzódnia a Váli-víz délnyugati partjára. Ezzel a németek az utolsó hídfőjüket is elveszítették a Váli-víztől északkeletre.

Az Iváncsa vasútállomástól északnyugatra elveszített tanya visszafoglalására az 5. SS-páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja ellenlökést indított és nem sokkal később ki is szorította innen a szovjeteket.

A szovjetek által Aggszentpétertől nyugatra elért betörés ellen Alsó-Besnyő felöl az 5. SS-páncéloshadosztály egy harccsoportja északi irányban, a 3. SS-páncéloshadosztály 6. SS-páncélgránátos-ezrede pedig Kápolnásnyéktől déli irányban indított támadást.

A német támadás a jelentős szovjet ellenállás ellenére elérte Aggszentpéter nyugati előterét. Mivel az 5. SS-páncéloshadosztály páncéloscsoportját 11.00 óra körül az Alsócikolamajorig jutott szovjet 18. harckocsihadtest ellen dél felé kellett átcsoportosítani, a visszafoglalt terület egy része újra szovjet kézbe került. Ennek ellenére az Aggszentpéternél elért helyi sikerek nyomán a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalát több helyen sikerült kelet felé kitolni.

A hadosztály januári harcai során 639 halottat (ebből 27 tiszt), 2299 sebesültet (ebből 63 tiszt) és 141 eltűntet (ebből kettő tiszt), összesen 3079 főt veszített.

Február 1-én reggel a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalán a szovjet 26. hadsereg 18. harckocsihadtestének 14 páncélosa zászlóaljnyi gyalogsággal délről betört Adonyba. Az 5. SS-páncéloshadosztály itt harcoló erőit kivetették állásaikból és a település északnyugati részébe szorították vissza.

A németek hamarosan ellentámadásba lendültek. Az 5. SS-páncélosezred megmaradt Panthereinek támogatásával az SS-páncélgránátosok heves utcai harcok során visszafoglalták Adony nyugati felét. Innen öt szovjet harckocsi és egy önjáró löveg kilövését jelentették.

Ezzel egy időben észak felől, a Váli-víz torkolatánál a 9/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj igen hézagos arcvonalán a 4. gárdahadsereg 3. gárda-légideszant-hadosztályának osztagai is Adony felé szivárogtak át.

225Aggszentpétertől nyugatra a 23. harckocsihadtest 25 páncélosa és a 113. lövészhadosztály ezred, illetve zászlóalj erejű lövészcsoportjai próbálkoztak. Helyi betöréseiket a két SS-páncéloshadosztály csatlakozásán a németek felszámolták.

Február 2-án a szovjet csapatok az időközben visszavonulásba kezdett 5. SS-páncéloshadosztály után vetették magukat. Pirkadatig 15 páncélosuk egészen Seregélyesig tört előre. Nem csak a 3. páncéloshadosztály és a IV. SS-páncéloshadtest harcálláspontja volt itt, de reggel 08.00 órától a helység keleti felében tartózkodott az 5. SS-páncéloshadosztály törzse is.

A szovjet harckocsik tűz alá vették Seregélyest. A kibontakozó küzdelem során a németek kénytelenek voltak feladni a település keleti felét.

Hogyan történt mindez? A IV. SS-páncéloshadtest 5. SS-páncéloshadosztálya hajnali 02.00 órakor kezdte meg csapatai visszavonását a kijelölt arcvonalra. Az alakulatok mozgását itt is nagy tűzerővel rendelkező utóvéd-osztagok fedezték.

Az átcsoportosítás egy ideig zavartalanul folyt, majd a szovjet lövészerők a 23. harckocsihadtest 30 páncélosával Pusztaszabolcsnál visszavetették az utóvédeket és a Seregélyes felé vezető vasútvonal két oldalán áttörték a németek vonalait. A harckocsihadtest 15 páncélossal (ezúttal már kísérő gyalogság nélkül) Seregélyestől két kilométerre keletre tört előre. A 3. páncéloshadosztály és az 5. SS-páncéloshadosztály harccsoportjai páncélos-támogatással felvették velük a harcot.

Ettől a naptól kezdve a magyar 1. SS-rohamvadász-ezred részei újra az 5. SS-páncéloshadosztály alárendeltségében harcoltak.

Február 3-ára virradó éjjel a IV. SS-páncéloshadtest 5. SS-páncéloshadosztálya továbbra sem volt irigylésre méltó helyzetben. A sűrű köd és a sötétség leple alatt a szovjetek elérték Seregélyes északkeleti, keleti és délkeleti szélét is. A rossz látási viszonyok miatt a németek először fel sem tudták mérni, mekkora szovjet erőkkel állnak szemben, de 3. páncéloshadosztály csapataival közösen ellenlökésbe kezdtek. A két páncéloshadosztály a körzetben mindössze nyolc-nyolc bevethető páncélossal rendelkezett.

226Amint megvirradt, a németek 27 szovjet páncélost számoltak össze Seregélyes körül. Napközben tovább dúlt a harc Seregélyes és Dinnyés között. Seregélyest a 10. SS-páncélgránátos-ezred, a 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalj, az 5. SS-páncélosezred maradványai és a 3. páncéloshadosztály kisebb kötelékei védték. Estig a németek itt nem végleges jelentéseik szerint 12 szovjet páncélost lőttek ki.

A Seregélyestől északnyugatra előretörő szovjetek a településtől északra délután bekerítették a 9. SS-páncélgránátos-ezred egy részét és az éppen tüzelőállást váltó 5. SS-páncélos-tüzérezred parancsnoki törzsét. Kiszabadításukra Vogt SS-Hauptsturmfüher 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóalja és az 5. SS-páncélosezred néhány bevethető harckocsija estefelé Seregélyesről északi irányban sikeres támadást indított. Miután a bekerített kötelékeket felmentették, Vogt páncélgránátosai a még német kézben lévő Dinnyés felé fordultak, amelyet a szovjet lövészzászlóaljak délkelet felől egész nap rohamoztak.

A heves küzdelem ellenére a szovjetek több helyen harc nélkül kerülték meg az 5. SS-páncéloshadosztály támpontjait és a köd leple alatt zavartalanul nyomultak tovább nyugat felé. Este a hadosztály harcálláspontját ugyancsak Belsőbárándra helyezték át.

A szovjetek gyors előrejutásának oka a Balck-seregcsoport szerint az volt, hogy az 5. SS-páncéloshadosztály első vonala nem volt egyértelmű. A hadosztály egyes részei Szabadegyházánál álltak, de innen Csiribmajorig nem voltak német állások. Csiribmajortól Gárdonyig már ismét a hadosztály csapatai tartották megszállva a terepet. Gárdonytól délnyugatra egy második biztosító vonalat is létrehoztak, de emiatt a rés lezárására nem maradt elég bevethető német alakulat. Ekkor a Balck-seregcsoport beavatkozott, és utasította az 5. SS-páncéloshadosztályt a rés mielőbbi lezárására.

A Balck-seregcsoport 12 óra 35 perckor beszámolt a Dél Hadseregcsoportnak az 5. SS-páncéloshadosztálynál történtekről. Eszerint Ullrich SS-Standartenführer, a hadosztály parancsnoka az éjszaka saját elhatározásából kettős vonalat alakított ki a Velencei-tótól délre, s ennek következtében rés keletkezett Szabadegyháza és Csiribmajor között. A Seregélyesnél kialakult veszélyes helyzet megszüntetéséig a seregcsoport a hadosztályt átmenetileg Breith tábornok III. páncéloshadtestének rendelte alá.646

227A hadosztály ezen a napon csupán négy bevethető Panther harckocsival rendelkezett. Páncélgránátosai egy átlagos és hat leharcolt zászlóaljban mintegy 600 főnyi harcoslétszámmal vettek részt a harcokban. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred hat könnyű és négy nehéz üteggel adhatott tűztámogatást. A támadásra korlátozottan még mindig alkalmasnak tartott hadosztály mozgékonysága 40 százalék volt.

Február 4-ére virradó éjszaka a hadosztály 9. SS-páncélgránátos-ezredét Seregélyestől északra visszaszorították a Margit-vonalba. A szovjet 104. lövészhadtest gyalogsága napközben a helységtől északnyugatra a Margit-vonal állásrendszerébe is betört.

A hadosztály erői a 303. rohamtüzérdandár StuG. III rohamlövegeivel megerősítve támadást indítottak a Dinnyéstől keletre és a 128-as magassági pont körül elhelyezkedő szovjetek ellen. Dinnyéstől délre a rohamlövegekkel támogatott SS-páncélgránátosok erős szovjet páncéltörő reteszállásba ütköztek, ezért a páncéltörő ágyúkat dél felé kikerülték és inkább a Seregélyestől északra harcoló szovjetekkel vették fel a harcérintkezést.

Dinnyés ellen délkeleti és északkeleti irányból a több – páncélosokkal támogatott – század és zászlóalj erejű szovjet támadás indult, de a helységet a német csapatok továbbra is tartották.648

A III. páncéloshadtest aznap a Dinnyés és Sárosd között vívott súlyos harcok során 12 szovjet páncélos kilövését jelentette.

Február 5-ére virradó éjszaka az 5. SS-páncéloshadosztály Seregélyesnél álló erőit a szovjetek erős tüzérségi előkészítés után három irányból rohamozták meg. A páncélos-támogatással támadó kötelékek betörtek a településre és elfoglalták.

A szovjetek napközben Seregélyes északnyugati kijáratánál és Dinnyéstől négy kilométernyire délnyugatra betörtek a Margit-vonalba. Az SS-csapatok a helyi betörések felszámolására 15.00 óra körül ellenlökést indítottak.

Délután Dinnyést is három alkalommal érték szovjet támadások. Az északkeleti, keleti és délkeleti irányból zászlóaljnyi erővel indult rohamokat a németek sorra visszaverték.

228Az 5. SS-páncélosezred este mindig csupán négy bevethető Panther harckocsival rendelkezett. A hadosztálynak alárendelt 303. rohamtüzérdandár 21 StuG. III rohamlövegéből mindössze hét volt harcképes.

Február 6-ára virradó éjjel az 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnyán igen súlyos helyzet alakult ki. A szovjetek továbbra is Seregélyesnél akartak áttörni Székesfehérvár felé. A szovjet 23. harckocsihadtest 12 páncélossal betört az SS-páncélgránátosok vonalaiba. Noha a németek nyolc páncélost kilőttek (ebből ötöt közelharcban páncélököllel), a veszély egyáltalán nem múlt el.

A szovjetek éjszaka Seregélyestől északnyugatra, a vasúti hídnál ismét betörtek. Előretörésüket a németek csak Külsőbárándnál, az 5. SS-páncélos-tüzérezred állásai előtt tudták feltartóztatni. Hajnali 03.00 órakor a 9. SS-páncélgránátos-ezred részei a betörés felszámolására ellenlökést indítottak és a támadókat Seregélyes felé vetették vissza.

Délelőtt a szovjetek újra támadtak. A sűrű ködben 20 páncélossal és lövészalakulatokkal Seregélyesről északnyugati irányban indítottak támadást. A Székesfehérvár felé vezető út két oldalán támadó szovjetek szétszórták a 9. SS-páncélgránátos-ezred részeit és elfoglalták Jánosmajort. Az uralgó 130-as magaslat (Lászlóhegy) szovjet kézbe került.

Ezzel a szovjet csapatok Jánosmajornál mintegy másfél-két kilométeres rést ütöttek az SS-hadosztály arcvonalán. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy 12 szovjet páncélos Börgöndig tört előre. A 23. harckocsihadtest erői a Dinnyést védő 23/I. „Norge” és 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóaljakat, valamint a magyar 1. SS-rohamvadász-ezred részeit elvágták az 5. SS-páncéloshadosztály főerőitől és öt kilométer mélységben beékelődtek a III. páncéloshadtest védelmébe.

A Jánosmajornál tátongó rés lezárására dél körül harcba vetették a „Flieder” („Orgona”) fedőnevű harccsoportot.651 A páncéloscsoport a Sárkeresztúr–Székesfehérvár vasútvonaltól délre indított támadást. A kezdeti lendület nemsokára elfogyott, és a 3. SS-páncéloshadosztálytól kölcsönkapott Tigerek elakadtak. A támadás nem járt eredménnyel.

A rendkívül meggyengült 5. SS-páncéloshadosztályt napközben visszaminősítették harccsoporttá.

Február 7-én az 5. SS-páncéloshadosztály legyengült csapatai a tartalékból bevetett német 1. páncéloshadosztály harccsoportjaival közösen reggel 08.00 órakor támadást indítottak a Margit-vonalba Seregélyestől északnyugatra betört szovjet csapatok ellen. A hajnali 02.00 órától Fövenypusztánál gyülekező 1. páncéloshadosztály balszárny-harccsoportjának a 3. páncéloshadosztály részeit is alárendelték. A támadást a 73. páncélos-tüzérezred ütegei is támogatták.

Az 1. páncéloshadosztály balszárnyán harcoló 113/I. páncélgránátos-zászlóalj az I/1. páncélososztály Panthereivel és az 509. nehézpáncélos-osztály 16 Tiger B nehézharckocsijával visszafoglalta Börgöndöt, ahol szovjet páncélosokba ütköztek. A páncélozott harccsoport később déli irányban támadott tovább, hogy birtokba vegye a 130-as magaslatot. A magaslat körül délután még 12 szovjet páncélos védekezett.

Az 1. páncélgránátos-ezred századai a 24/I. páncélososztály négy harckocsijával, Mischke százados 1/5. páncélosszázadának 10 Pantherével, az 1/3. páncélos-felderítőszázaddal, a 37. páncélvadászosztály önjáró páncéltörő ágyúival és a 37. páncélos-utászzászlóalj részeivel északnyugati irányból támadást intéztek a Jánosmajor körül védekező szovjetek ellen. A harcokban 17 szovjet páncéltörő ágyút semmisítettek meg, vagy ejtettek zsákmányul.

Miután Jánosmajort birtokba vették, a harccsoport erői délkeleti irányban folytatták előretörésüket. A szovjetek ellenlökéssel próbálkoztak, de nem jártak eredménnyel. Az 1. páncéloshadosztály az 5. SS-páncéloshadosztály részeivel közösen hamarosan elérte a Seregélyestől közvetlenül északnyugatra lévő út- és vasúti kereszteződést.

A helységtől északnyugatra lévő közúti hidat a szovjetek felrobbantották. A 37. páncélos-utászzászlóalj 2. századának katonái a közelben elhelyezkedő vasúti híd őrségét lerohanták. A szovjet páncéltörő ágyúk az akció során több utász-lövészpáncélost kilőttek. Hamarosan ez a híd is a levegőbe repült – ezúttal a németek kezétől. Ezután a német harccsoport észak felé fordult és a 130-as magaslat felé indított támadást. Céljuk a Bradel-harccsoporttal való egyesülés volt.

Ezalatt Dinnyésnél a helységet védő SS-páncélgránátosok erőtlen szovjet támadásokat vertek vissza.

A sikeres támadás során a németek visszafoglalták az 5. SS-páncéloshadosztály Seregélyes körül elveszített állásait és kiszorították a szovjeteket 230a Margit-vonalból. A harccsoportok összesen 12 szovjet páncélos kilövését jelentették.

Február 8-án az 5. SS-páncéloshadosztály harccsoportnyi erőre zsugorodott csapatai az 509. nehézpáncélos-osztály Tiger B nehézharckocsijaival támadást indítottak a 130-as magaslat környékének elfoglalására. Ez volt az utolsó terepszakasz, amely még a Margit-vonalból a szovjetek kezén volt.

A németek kemény küzdelemben elfoglalták a magaslatot. A harcok közben 10 szovjet harckocsi, három önjáró löveg és 16 páncéltörő ágyú megsemmisítését jelentették. A szovjetek élőerő-veszteségét – talán eltúlozva – körülbelül ezer halottra becsülték. Hadifoglyok ejtéséről a jelentés nem tett említést. A németek 50 főt veszítettek, öt német nehézharckocsi könnyen javítható sérüléseket szenvedett.

A harcok befejeztével az 509. nehézpáncélos-osztály harckocsijait Falubattyánhoz rendelték, ahol a III. páncéloshadtest tartalékába kerültek.

Február 9-én a hadosztály harccsoportja Dinnyéstől délnyugatra folytatatta a 130-as magaslat környékének megtisztítását. A szovjetek mintegy 300 fős kötelékét keleti irányba vetették vissza.

Napközben a szovjetek zászlóaljnyi erővel előretörtek a Dinnyéstől nyugatra vezető vasútvonal mentén és a településen védekező mintegy 180 főnyi SS-páncélgránátost elvágták a hadosztálytól. A községet támadó páncélosok közül a németek három ISZ–2 nehézharckocsit kilőttek.

Az 5. SS-páncélosezred aznap jelentette felállítása óta az ezredik kilőtt szovjet páncélosát.656

Február 10-én az 5. SS-páncéloshadosztály visszakerült a IV. SS-páncéloshadtest alárendeltségébe.657 A leharcolt SS-csapatok arcvonalán a harcok hevessége alább hagyott.

231Aznap a hadosztály bevethető páncélosállománya hét Panther és két Panzer IV harckocsiból állt. A páncélgránátosok két gyenge és öt leharcolt zászlóalja mindössze 450 harcképes katonával rendelkezett. A tüzérség hat könnyű és négy nehéz ütege változatlanul tűzkész volt. A támadásra még korlátozással alkalmasnak vélt hadosztály mozgékonysága csupán 44 százalék volt.

Február 11-én a Székesfehérvár déli szélére visszavont hadosztály számára kedvező, viszonylag nyugodt időszak vette kezdetét. A szemben álló felek csupán kölcsönös felderítő vállalkozásokat hajtottak végre egymás állásainak feltérképezése céljából és eközben kisebb tűzharcokat vívtak.

Február 13-ig a hadosztály – három nap alatt – 19 halottat és 50 sebesültet veszített. Egy katona baleset áldozata lett, 13 fő pedig megbetegedett.

Az 5. SS-páncéloshadosztály napi létszáma február 13-án 255 tiszt, 2187 altiszt és 7447 legénységi állományú katona (összesen 9889 fő) volt. Ebbe 750 fő páncélos nélküli kezelőszemélyzet is beleértendő. A hadosztály harcoslétszáma 90 tiszt, 647 altiszt és 2612 katona (összesen 3349 fő) volt.

A hadosztály páncélosereje három Panzer IV harckocsiból (ebből bevethető egy), 15 Panther harckocsiból (ebből bevethető hét), öt StuG. IV rohamlövegből (ebből bevethető egy) és 10 javítás alatt álló Jagdpanzer IV vadászpáncélosból állt.

Február 17-én az 5. SS-páncéloshadosztály már 12 bevethető Panther és négy Panzer IV harckocsival, valamint két StuG. IV rohamlöveggel rendelkezett. A páncélgránátosok harcoslétszáma egy erős és egy közepesen erős összevont ezredcsoportban mintegy 700 fő volt. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred tűzerejét öt könnyű és három nehéz üteg jelentette. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 44 százalék volt.660

Február 18-án a hadosztály arcvonalán két szovjet lövészzászlóalj öt harckocsi támogatásával korlátozott célú támadást indított és elfoglalta Dinnyést. A németek ellenlökései sikertelenek maradtak, s csupán a település vasútállomását tudták megtartani.

Február 23-án a hadosztály átvette a 3. SS-páncéloshadosztály korábbi arcvonalszakaszát, amely Székesfehérvár déli szélétől Moháig terjedt. Az új állások jobbszárnyán a 10. SS-páncélgránátos-ezred, a balszárnyon pedig 232a 9. SS-páncélgránátos-ezred rendezkedett be. Az 5/II. SS-páncélososztály ugyancsak a balszárnyon állomásozott.

Február 24-én az 5. SS-páncéloshadosztály nyolc harcképes Panther és két Panzer IV harckocsival, valamint négy Jagdpanzer IV vadászpáncélossal rendelkezett. A páncélgránátosok egy erős és egy közepesen erős összevont ezredcsoportban 700 főnyi harcoslétszámot jelentettek. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred ismét hat könnyű és négy nehéz üteggel rendelkezett. A korlátozott célú támadásra alkalmas hadosztály mozgékonysága 45 százalék volt.

A februári harcok alatt a hadosztály 266 halottat (ebből 17 tiszt), 1242 sebesültet (ebből 47 tiszt) és 397 eltűntet (ebből kettő tiszt), összesen 1905 főt veszített.

Március 3-án a hadosztály bevethető páncélosállománya kilenc Panther és három Panzer IV harckocsiból, négy StuG. IV rohamlövegből és hat Jagdpanzer IV vadászpáncélosból állt. A páncélgránátosok harcoslétszáma két közepesen erős zászlóaljban, egy erős és egy közepesen erős összevont ezredben körülbelül 1300 főt tett ki. Két alárendelt zászlóalj feltöltés alatt állt. Az 5. SS-páncélos-utászzászlóalj mintegy 300 harcképes katonával rendelkezett. A hadosztály tüzérségét hat könnyű és négy nehéz üteg alkotta. A támadó feladatokra korlátozottan alkalmas csapatok mozgékonysága 46 százalék volt.

Mivel a IV. SS-páncéloshadtest egyéb alakulataihoz hasonlóan az 5. SS-páncéloshadosztály sem vett részt a „Frühlingserwachen” hadműveletben, a jelentősebb harcok nélküli időszak egészen 1945. március 16-ig, a szovjetek „bécsi támadó hadműveletének” kezdetéig eltartott.

233Március 10-én az 5. SS-páncéloshadosztály 13 harcképes Panther és négy Panzer IV harckocsival, egy StuG. IV rohamlöveggel és hét Jagdpanzer IV vadászpáncélossal rendelkezett. A páncélgránátos gyalogság harcoslétszáma két erős, három közepesen erős és kettő átlagos zászlóaljban mintegy 2100 fő volt. Az 5. SS-páncélos-tüzérezred hat könnyű és négy nehéz ütegből állt. A támadásra csak korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága továbbra is 46 százalék volt.

Március 14-én az 5. SS-páncélos-felderítőosztály és a 9/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Csóron, a hadosztály-kísérőszázad pedig Iszkaszentgyörgyön állt hadtest-tartalékban. A hadosztálynak alárendelt 24/I. „Danmark” SS-páncélgránátos-zászlóalj Székesfehérvár nyugati részén állomásozott.

Március 15-én az 5. SS-páncéloshadosztály páncélosállománya 18 Pantherből (ebből bevethető 12), négy (három) Panzer IV-ből és öt (négy) StuG. IV rohamlövegből állt.668

Március 16-án kora délután, igen erős tüzérségi elkészítés után a szovjetek 4. és 9. gárdahadseregei támadásba lendültek. A hetekig erődített állásokban harcoló SS-páncélgránátosok a hadosztály páncélosainak repeszgránát-támogatásával visszaverték a szovjet lövészalakulatok rohamait.

A Veszprémben pihentetett 23/I. „Norge” SS-páncélgránátos-zászlóaljat tartalékként Inota körzetébe vonták előre. A hadosztály harcálláspontja aznap Iszkaszentgyörgyön volt.670

Március 17-én a Székesfehérvár körül védekező 5. SS-páncéloshadosztály ismét visszaverte a szovjetek egy hadosztálynyi erővel indított támadását.

Március 18-án folytatódtak a szovjet támadások a hadosztály arcvonala ellen. A páncélosokkal és csatarepülőgépekkel támogatott lövészcsapatok már korán reggel rohamra indultak. Az 5. SS-páncélosezred kilenc Panther harckocsija a Székesfehérvár–Mór út mentén, jól álcázott tüzelőállásban várta a támadókat. A németek 50-60 szovjet páncélost számoltak össze. Ebből a Pantherek estig 22 páncélost lőttek ki. Saját veszteségük két harckocsi volt.

Ennek ellenére a szovjet páncélosok még aznap elérték Ullrich SS-Standartenführer Iszkaszentgyörgyön létesített harcálláspontját. A hadosztály balszárnyát vissza kellett vonni Székesfehérvár északi peremére, mert az a 3. SS-páncéloshadosztály visszaszorítása miatt fedezetlenül maradt.

A 9. SS-páncélgránátos-ezred megpróbált támpontszerű védelmet kialakítani a Székesfehérvár–Csór–Várpalota út mentén és így fedezni észak felől a hadosztályt. A jobbszárnyat a szovjetek a székesfehérvári pályaudvarig szorították vissza.673

234Március 19-én késő délután a szovjet harckocsi- és lövészkötelékek betörtek a Székesfehérvárt védő 5. SS-páncéloshadosztály védelmébe és északkeletről a város közepéig nyomultak előre. Itt azonban a németek meg tudtak kapaszkodni, s tovább folytatták a hadműveleti szempontból rendkívül fontos település védelmét.

Március 20-án a Börgöndnél előretolt állásban harcoló 10/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljat a szovjetek elvágták a hadosztálytól és délnyugat felé szorították vissza, miután Székesfehérvár és a Velencei-tó között 23 harckocsi támogatásával mintegy 1200 főnyi szovjet gyalogság indított támadást.

Napközben a III. páncéloshadtest német 1. páncéloshadosztályának sikerült kapcsolatot létesíteni a Székesfehérváron harcoló SS-csapatokkal.

Március 21-ére virradó éjjel az 5. SS-páncéloshadosztály Székesfehérváron védekező erői szovjet betöréseket számoltak fel a város északi és délnyugati részében.

Napközben a szovjetek összevonták erőiket és újabb támadást indítottak a város ellen. Ekkor már a németeket visszaszorították a pályaudvar környékére és Székesfehérvár déli részére.676

Dél körül a hadosztálynál helyreállt a napok óta megszakadt híradó-kapcsolat a IV. SS-páncéloshadtest Vilonyán lévő harcálláspontjával. Ezúton közölték Ullrich SS-Standartenführerrel Hitler parancsát, miszerint Székesfehérvárt minden körülmények között tartani kell. A hadosztályparancsnok azonban tisztában volt vele, hogy ez katonai szempontból végrehajthatatlan, s csupán a legyengült hadosztály teljes megsemmisülésével járna. Ezért Hitler utasításával szembeszegülve úgy döntött, másnap hajnalban nyugati-délnyugati irányban kitörnek.

Március 22-én hajnalban az 5. SS-páncéloshadosztály két harccsoportot képezett és megindult a Balaton északi partja irányába. Hack SS-Obersturmbannführer 10. SS-páncélgránátos-ezrede Nádasdladánynál északi arcvonallal biztosította a hadosztály páncélozott részeiből alakított harccsoport délnyugati irányú támadását. A dél felől támadó szovjetek nem tudták megállítani az SS-harccsoportokat, amelyek a térségben bevetett harckocsijaik, 235rohamlövegeik, lövészpáncélosaik és önjáró tarackjaik legtöbbjét elveszítették a harcok alatt. A németek végül gyalogharcban törtek át.

A hadosztály kitörését igen jelentős mértékben segítette a 9. SS-páncéloshadosztály szívós ellenállása a Balaton északkeleti csücskénél, amelylyel nyitva tartotta a szűk folyosót a visszavonulók számára.

Ullrich és szűkebb törzse 16.00 óra körül jelentkezett a 9. SS-páncéloshadosztály Papkeszin berendezett harcálláspontján, majd egy órával később a III. páncéloshadtestnél Balatonfűzfőn. Este 18.00 órakor az 5. SS-páncéloshadosztály leharcolt erői az arcvonal mögött gyülekeztek.

Az 5. SS-páncélosezrednek aznap már csak egy Panther és két Panzer IV harckocsija volt bevethető, amelyek közül a 201-es toronyszámú Panzer IV-t a szovjetek kilőtték.

Március 23-án a hadosztály maradványai Papkeszi és Balatonkenese között Balatonfűzfő felé verekedték át magukat. Az 5. SS-páncélos-tábori pótzászlóalj Litértől délre próbált meg állásokat létesíteni.

Március 24-én a hadosztály gyenge harccsoportjait a Veszprém–Tapolca útvonal mentén a megmaradt lövészpáncélosokkal gyűjtötték össze, hogy belőlük támpontszerű védelmet alakítsanak ki az előretörő szovjetek feltartóztatására.

Március 25-én a szovjetek elfoglalták Tótvázsonyt. Az 5. SS-páncéloshadosztály részei meglepően erőteljes ellenlökést indítottak, amelynek során négy szovjet harckocsit kilőttek és visszafoglalták a települést.

A 9. SS-páncélgránátos-ezredet vezető Müller SS-Sturmbannführer súlyosan megsebesült. Az ezred parancsnokságával Karl Heinz Bühler SS-Sturmbannführert bízták meg, aki korábban az 5/II. SS-páncélos-tüzérosztály parancsnoka volt. A hadosztály legharcképesebb alakulata a korábban pihentett 5. SS-páncélos-felderítőosztály volt, amelynek parancsnoka ekkor már Fritz Vogt SS-Sturmbannführer volt.

Március 26-án Vogt SS-páncélos-felderítőosztálya egész nap megtartotta a hadosztály arcvonalán, Nagyvázsonynál létesített reteszállást.

236Március 27-én a IV. SS-páncéloshadtest középső arcvonalszakaszán harcoló 5. SS-páncéloshadosztály jobbszárnya Sümegtől északra tartotta állásait.

Március 28-án a hadosztályt az 1. páncéloshadosztály erőivel együtt a szovjetek Zalaszentgróttól északra a Zalavég–Csipkerek vonalra vetették vissza.

Március 29-én az 5. SS-páncéloshadosztály visszahúzódott a vasvári Rába-hídfőbe.687

Március 30-án a hadosztály harcálláspontját a vasvári hídfő déli részén, a híd közelében rendezték be. Később az SS-csapatok parancsot kaptak, hogy Fürstenfeld körzetében gyülekezzenek. A még harcképes személyi állományt és nehézfegyvereket a Birodalmi Védőállásban kellett alkalmazni.

Nehézfegyverzet terén a hadosztály 1945. április 1-i adatok alapján még rendelkezett egyebek mellett hét Pantherrel (ebből kettő bevethető), két javítás alatt álló Panzer IV harckocsival, négy Jagdpanzer IV vadászpáncélossal, 51 bevethető lövészpáncélossal és páncélgépkocsival, három harcképes 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval, 15 löveggel, 110 géppuskával, hat 3,7 cm-es légvédelmi gépágyúval és hat 8,8 cm-es légvédelmi löveggel.

A hadosztály márciusi személyi vesztesége Magyarországon 482 halott (ebből 19 tiszt), 2110 sebesült (ebből 30 tiszt) és 945 eltűnt (ebből kilenc tiszt), összesen 3537 fő volt.690

A visszavonulási parancsot végrehajtó alakulatok ezzel birodalmi területre értek és az 5. SS-páncéloshadosztály magyarországi harcai befejeződtek.

A hadosztály ezt követően április 2-ig Fürstenfeldtől délre, illetve Fehringtől északra foglalt állást és vívott védekező harcot május 7-ig. Az 5. SS-páncéloshadosztály zöme 1945. május 8-án brit hadifogságba került.

Forrás: Kovács Zoltán András -Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Budapest, 2001.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Dr. Számvéber Norbertnek, hogy engedélyezte munkája közzétételét weboldalunkon!